Sophyl Moments

Zsófilózgatások, szubjektív meglátások, élmények és vélemények

Sophyl Moments

Sophyl Moments
Zsófilózgatások, szubjektív Zsófi élmények és vélemények gyűjtőhelye. Ezért is Sophyl, ezért is Moments. Pillanatszerű, rendszertelen rendszerű, Zsófiszerű, életszerű.

Zsófiaktuál

2018. április 4. 10:38
🙂 lelkesen szurkolok
🌅 süt a nap, kellemes tavaszi idő
📖 Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
📺 Naruto Shippuuden (500/380)
🎧 2 hours epic music mix

Tavaszodik


Áprilist írunk már, és mérhetetlenül boldoggá tesz, hogy

végre tavaszodik.

#ezvagyokén kihívás

A kép forrása: Bogie
Februárban útjára indult egy kihívás a bloggerek között. Amy volt olyan kedves, és gondolt rám is a jelöltjei között. Mivel alapvetően szeretem a kérdezz-felelek dolgokat, ezért örültem neki, de ebben a kihívás/díj dologban sosem voltam igazán jó. Mármint arra gondolok, hogy baromi lassan szoktam eljutni odáig, hogy teljesítsem. Főleg újabban - na, de ami késik, nem múlik. 😉
Szabályok:
Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:

01. Ki vagy Te?
02. Mi az álmod?
03. Mi a kedvenc emléked?
04. Mi jelenti számodra a boldogságot?
05. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
06. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
07. Mi a legnagyobb félelmed?
08. Hogyan látod magad 1 év múlva?
09. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...

Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Filmnéző: Halálhegy - A Dyatlov-rejtély

~ meg egy-két, a film kapcsán felmerülő gondolatfoszlányka ~
Tegnap vendégségben voltunk, és este közösen megnéztünk egy thrillert, egészen pontosan a 2013-as Halálhegy - A Dyatlov-rejtély című angol alkotást. Ez már nálunk hagyomány, hogy horrort vagy minimum thrillert nézünk együtt velük, s az az igazság, hogy lassan versenysportot űzhetnénk a ZS kategóriás filmek nézéséből. Ez azonban most kivétel, ugyanis: kapaszkodjatok meg, mindannyiunknak tetszett.

A kép forrása: denofgeek.com
Igaz történeten alapul a sztori: 1959-ben kilenc szovjet, tapasztalt túrázó rejtélyes körülmények között meghalt ezen a bizonyos "Halálhegyen" az Urál-hegységben. A filmben közel 50 évvel később öt amerikai diák azzal a céllal utazik az orosz vidékre, hogy megoldja a rejtélyt.

Az onlány dolgaimról


Hirtelen úgy éreztem, hogy túl sokat mutattam meg magamból a blogomon keresztül. Nem árultam el nagy dolgokat, de még ezt a visszafogott kitárulkozást is kicsit megbántam.

Nem azért, mert rám talált olyan ismerős, akit nem szerettem volna. Ilyesmire nagyjából semmi esély nincs egyébként, mert annyira nem tárulkoztam ki.
Nem is azért, mert atrocitás, vagy troll tsunami ért volna. Az ember kap ilyen-olyan véleményeket. Korábban is kaptam már negatív véleményt, és itt is - nincs ezzel semmi baj. Ha építő, akkor még tanulok is belőle, ha csak név nélküli megjegyzés, azzal pedig nem foglalkozom, mert úgy érzem, hogy egy álnév bepötyögése a minimum tisztelet kinyilvánítása.
Még csak nem is azért bántam meg, mert olyan rettentően szégyellenék valamit, amit megosztottam. Minden betűt vállalok, ami leírásra került a blogomon, és minden fotót, ami az instagramon jelent meg. 

Egyszerűen a januári-februári "mélypontom" óta megváltozott kissé a blogoláshoz való hozzáállásom.

Az "el vagyunk késve" dilemma


Szerintem senkinek nem ismeretlen a gondolat, hogy ennyi meg ennyi idősen már itt, meg itt kellene tartanom. Nem tudom, hogy régen hogy voltak ezek a dolgok, de a mai fiatalság zömére egészen biztosan ránehezedik ez a plusz nyomás.

Mire gondolok? Itt van egy ember mondjuk 23 évesen, de vagy később kezdett továbbtanulásba mondjuk, vagy megcsúszott, és még van hátra 2-3 év tanulás. Ez azt jelenti, hogy csak diákmunka fér bele, az önállósodás halmozottan nehéz, hacsak nem Krőzusok a szülők vagy egyéb rokonok és besegítenek az elindulásba mondjuk egy lakással. Idővel felüti a fejét a gondolat a családcentrikus egyénekben: az én szüleim ennyi idősen már kisbabával voltak.

Nyilván nem mindenki ilyen, és természetes, hogy mindannyian csak magunkból tudunk kiindulni, szóval én is ezt teszem. Én sokat lamentáltam ilyesmin annak idején, s a mai napig eszembe jutnak hasonló demotiváló gondolatok. 

Blogger | Sophyl Moments 2017-2018 | © Agata | WS | x x.